a vízkezelés „Pulzusfigyelője”: Az elengedhetetlen áramlásmérő

A vízkezelés hatalmas és összetett „városában” különböző berendezések látják el saját feladatukat, együttműködve biztosítva a nyersvíz tiszta vízzé, illetve a szennyvíz tisztított vízzé alakulását. Ha a vízszivattyúk a szívnek, a csövek pedig az érrendszernek felelnek meg, akkor az áramlásmérők a rendszeren mindenütt jelen lévő „pulzusmérők”. Folyamatosan és pontosan mérik a vízáramlás „szívverését” – az áramlási sebességet –, így biztosítva a legfontosabb és alapvető adatokat a folyamatirányításhoz, költségszámításhoz és környezetvédelemhez.

De pontosan hol is szükségesek az áramlásmérők a vízkezelés különböző szakaszaiban? Kövessük végig a víz útját, hogy megtudjuk.

I. Forrásellenőrzés: Vízfelvétel és befolyás szakasz
Nyersvíz bevezetési pontok: Folyókból, tavakból vagy víztározókból történő vízvételezés esetén a bevezető szivattyúállomások kimeneti csővezetékeire telepíteni kell a vízhozammérőket. Ennek célja:

Teljes vízfelvétel mérése: Ez a vízgyárak és a vízforrás-kezelő egységek közötti elszámolás alapja, valamint alapadat a régiós vízfogyasztás teljes mennyiségének számításához.

Szivattyúk működésének szabályozása: A vízhozamadatok optimalizálhatják a szivattyúk be- és kikapcsolását, valamint sebesség-szabályozását, így energiatakarékosságot és fogyasztáscsökkentést érhetünk el.

Vízgyár/szennyvíztelep bejárata: Az a kapu, ahol a víz belép a tisztítótelepre. Itt a vízhozammérők mintegy „őrök”ként funkcionálnak.

Folyamatszabályozás alapja: A beáramló víz mennyisége az összes további kezelési folyamatparaméter (például kémiaiadagolás, szellőztetési mennyiség, iszapeltávolítás) beállításának kiinduló értéke. Annak ismerete, hogy „mennyi víz érkezik”, meghatározza a „mennyi kémiai anyagot kell adagolni” kérdést is.

Figyelem: Túl magas pillanatnyi áramlási sebességek (pl. erős esőzés alatt) sokkolhatják a kezelőrendszert. Az áramlásmérők időben figyelmeztethetnek, segítve az üzemeltetőket az előkészületekben.

II. Pontosság a folyamatban: Alapvető kezelési és adagolási fázisok
Ez az a terület, ahol az áramlásmérőket a leggyakrabban használják, és ahol az előírások a legpedánsabbak, közvetlenül befolyásolva a kezelés hatékonyságát, az üzem stabilitását és a költségkontrollt.

Kémiai adagolás: A vízkezelés során szükség van különféle adalékanyagok (pl. koagulánsok, flokkulánsok, fertőtlenítőszerek (pl. klór), valamint savak/bázisok (pH-szabályozáshoz) hozzáadására. Ezeknek a kémiai anyagoknak az adagolása pontosan arányosnak kell lennie a befolyó mennyiséghez.

Arányvezérlés: A folyadékáram-mérő jelét a adagolószivattyúhoz (mérőszivattyú) továbbítják, lehetővé téve az „áramlás szerinti adagolást”. Ez biztosítja a kezelés hatékonyságát (az aluladagolás elkerülése), és megakadályozza az anyagpazarlást és a másodlagos szennyezést (a túladagolás elkerülése). Ebben a szakaszban általában nagy pontosságú elektromágneses vagy tömegáram-mérőket használnak.

Iszapkezelő vonal:

Iszapvisszavezetés: Az aktív iszap visszavezetése a csapadéktartály aljáról a biológiai tartály elejére alapvető fontosságú a mikrobiális koncentráció fenntartása érdekében. Az iszapvisszavezetés arányának szabályozásához folyadékáram-mérőkre van szükség, hogy a biológiai rendszer stabil és hatékony maradjon.

Felesleges iszap eltávolítása: A rendszeren belül felhalmozódott felesleges iszap időszakos eltávolításához pontosan szabályozni kell az elvezetett mennyiséget folyadékáram-mérők segítségével, elkerülve ezzel a rendszer egyensúlyának megzavarását a túl sok vagy túl kevés iszap elvezetése miatt.

Iszap szállítása és víztelenítése: Az iszap víztelenítő berendezésekbe (pl. centrifugák, szűrőszalagpréssek) való bevezetése előtt és után áramlásmérőkre van szükség a folyamat nyomon követéséhez és a termelés kiszámításához.

Levegőztetési folyamat szabályozása: Biológiai kezelő egységekben (pl. AAO, oxidációs árkok) a szennyvízbe pumpált levegő vagy oxigén mennyisége kritikus fontosságú.

Légáramlásmérők: A fúvókák vagy levegőztető ágcsövek kimeneti csővezetékére szerelve, gázáramlásmérőket használnak a levegőztetés intenzitásának ellenőrzésére, az energiafogyasztás optimalizálására (a levegőztetés a telepek egyik legnagyobb energiaigényű egysége), valamint annak biztosítására, hogy a mikroorganizmusok számára elegendő oxigén álljon rendelkezésre a lebontó folyamatokhoz.

Szűrés és visszamosás:

Szűrő tisztavíz: Mindegyik szűrő tisztavíz áramlási sebességének monitorozása a működési állapot és teljesítmény értékeléséhez.

Visszamosásos víz: A szűrőket időszakonként vissza kell mosni tiszta vízzel vagy levegő-víz keverékkel a szűrési teljesítmény helyreállítása érdekében. Átfolyásmérőket használnak a visszamosás intenzitásának és időtartamának szabályozására, így megelőzve a nem elegendő tisztítást vagy a vízpazarlást.

III. Végpont-figyelés: Kifolyó és elosztási szakaszok
Szennyvíztisztító telep végső kifolyó pontja: Ez egy szabályozás által előírt kötelező felszerelési pont, a víztisztítási folyamat „végső osztályzata”.

Kibocsátási kötelezettségek nyilvántartása: A környezetvédelmi hatóságok a kifolyó víz mennyiségének és a szennyezőanyag-koncentrációknak (pl. KOI, ammónium-nitrogén) alapján számítják ki az összes kibocsátott szennyezőanyag mennyiségét. Ez a környezetvédelmi felügyelet és díjkiszabás kulcsadata.

Teljesítményértékelés: A telep napi ténylegesen kezelt vízmennyiségének statisztikái fontos mutatói a működési hatékonyság és kezelési kapacitás értékelésének.

Újrahasznosított víz (reciklált víz) felhasználása: A felhasználók számára szolgáltatott (pl. díszkertészet, öblítés, ipari hűtés) újrahasznosított víznél mérőórák szükségesek a kereskedelmi elszámoláshoz és a fogyasztás figyeléséhez.

Tiszta víz szállítása és hálózati elosztása: A közmű vízellátó hálózatokon a mérőórák széles körben telepítve vannak a fokozó szivattyúállomásokon, a térségi mérőkörzetekben (DMA), valamint a nagyfogyasztók bevezetőin.

Hálózat kiegyensúlyozása és szivárgáskontroll: A különböző területeken az áramlási és kiáramlási mennyiségek összehasonlításával a csőszivárgások gyorsan lokalizálhatók és értékelhetők, csökkentve a bevételkiesést okozó vizet.

Vízellátás (irányítás): A valós idejű áramlásváltozások alapján a szivattyúk és üzemek kapacitása tudományosan irányítható, biztosítva a stabil vízellátási nyomást.

Hogyan válassza ki a megfelelő áramlásmérőt?
Az áramlásmérőkre vonatkozó követelmények különböző szakaszokban eltérőek. A fő szempontok a következők:

Közeg típusa: Tiszta vízről, szennyvízről, iszapéról vagy vegyi anyagról van-e szó? Milyen a korróziós és vezetőképessége?

Pontossági követelmények: Kereskedelmi elszámoláshoz (magas pontosság) vagy folyamatvezérléshez (közepes pontosság) kell?

Csőátmérő és áramlási tartomány: Nagy átmérőjű cső kis áramlási sebességgel, vagy kis átmérőjű cső nagy áramlási sebességgel?

Telepítési feltételek: Elég egyenes csőszakasz áll rendelkezésre? A cső teljesen vagy részben töltve van?

Gyakori áramlásmérő típusok: elektromágneses áramlásmérők (vezetőképes folyadékokhoz ajánlott), ultrahangos áramlásmérők (kényelmes nyomás alatti telepítéshez), örvényáramlásmérők (tiszta gázokhoz/folyadékokhoz), tömegáramlásmérők (nagypontosságú kémiai mérésekhez) és nyíltcsatornás áramlásmérők (üzemi lefolyócsatornákhoz).

Összegzés
Összefoglalva, a nyersvíz egy cseppjének beáramlásától a tiszta víz egy cseppjének kiáramlásáig a mérőórák jelenléte áthatja a vízkezelés teljes életciklusát. Ők a termelés "szemei", a költségek "mérlege", és a környezetvédelem "vonalzói". Az okosvíz és a finomhangolt (refinált) kezelés korában a pontos és megbízható áramlási adatok egyre fontosabbá váltak, folyamatosan biztosítva a legmegegyezőbb adatimpulzusokat a „vízváros” hatékony, gazdaságos és stabil működéséhez.