EN
Hajóüzemanyag-áramlásmérő gyártó
Time : 2025-10-09
a hajók üzemanyag-áramlásmérőinek jelentősége
A hajók üzemanyag-áramlásmérői, mint a főmotorok, segédberendezések és kazánok energiafogyasztásának pontos mérésére szolgáló kulcsfontosságú eszközök, alapvető szerepet játszanak a hajózási vállalatoknál. Ezek nemcsak pontosan mérik a berendezések energiafelhasználását, hanem a hatékonyságuk értékelésének központi alapját is képezik. Ennek ellenére, annak ellenére, hogy elengedhetetlenek a hajók üzemeltetésében, az egységes szabványok hiánya a hajótervezésben és az áramlásmérők telepítésében gyakori mérési problémákhoz vezetett.
Folyadékrendszer nyomás-korlátainak elemzése
Paraméter szimbólum |
név |
Mérnöki alkalmazások központi szerepe |
Alapképlet |
P out ≥（3 X P dp ）+P vp |
Egy alapvető nyomásbiztonsági/teljesítménykorlát a mérnöki tervezésben (különösen folyadékszállítási és nyomás alatt álló berendezések, például szivattyúk, szelepek és műszerezési rendszerek tervezésében), amely a stabil rendszerüzem biztosítására és meghibásodások (például kavitáció és műszerhibák) elkerülésére szolgál. |
P out |
Kijárati nyomás
|
A rendszer „kulcsfontosságú csomópontjainak” kimeneti nyomására utal (például a szivattyú kimeneti nyomása, a szelep mögötti nyomás, illetve a tartály kimeneténél mért nyomás), amely a rendszer által szabályozható „aktív nyomás”. |
P dp |
Nyomásesés a műszernél |
A folyadék „mérőműszeren” (például nyomásmérő, áramlásmérő, nyomástranszmitter) történő átáramlásakor a műszer belső áramlási ellenállása miatt keletkező nyomásveszteséget jelenti (hasonlóan a vízcső-szűrő nyomáseséséhez), amely a rendszer „passzív nyomásvesztesége”. |
|
P vp
|
Közeg forrásponti nyomása |
Ez a közeg „telített gőznyomására” utal – az a kritikus nyomás, amelyen a közeg adott hőmérsékleten folyadékból gázzá alakul (minél magasabb a hőmérséklet, annál nagyobb a Pvp). Ha a helyi rendszer nyomása a Pvp alá csökken, a folyadék hirtelen gázzá válhat, légbuborékok keletkezhetnek (ami kavitációt és rezgéseket okozhat). |
Jelenleg az Európai Unió tengeri biztonsági szabályozásai, a kormányzati hatóságok és egyéb iparági szervezetek még nem dolgoztak ki kötelező, egységes szabályokat az áramlásmérők tervezésére, felszerelésére, ellenőrzésére és karbantartására. Ennek következtében az áramlásmérők tervezése és gyártása elsősorban regionális biztonsági szabványokon (például az EU Nyomás alatt lévő Berendezések Irányelve (PED) és az ATEX robbanásbiztos tanúsítvány) alapul, míg felszerelésük és használatuk gyakran a gyártó saját szabványait követi. Ez a decentralizált kezelési modell számos problémához vezet az áramlásmérők jelenlegi tervezésében, felszerelésében és üzemeltetésében, komolyan befolyásolva a mérés teljességét, pontosságát és hatékonyságát, így nem felel meg teljes mértékben a hajók mérési igényeinek.
1.1 Hiányos adatok a berendezésmérésekből
A hajókon jelenleg használatos üzemanyag-áramlás mérő rendszerek egyik fő kihívása, hogy az áramlásmérők általában csak a fő- és segédmotorokhoz vannak felszerelve, a kazánokat pedig, mivel ritkán használják őket és viszonylag alacsony az üzemanyag-fogyasztásuk, rendszerint nem látják el áramlásmérőkkel, ami hiányos mérési adatokhoz vezet. Egy hajó energiafogyasztó berendezései közé tartozik a főmotor, a segédmotorok, a kazánok és az égetők. A tervezési és építési szakaszban a tervezők, építők és hajótulajdonosok gyakran a költséghatékonyságra helyezik a hangsúlyt, és külön áramlásmérőket szerelnek fel a fő- és segédmotorokhoz, miközben figyelmen kívül hagyják a kazánok mérési igényeit.
2. Üzemanyagmérési problémák
2.1 A visszamosó szűrők hatása
Egy bizonyos hajó főgép üzemanyagellátó egységének tervezése során a visszamosó szűrőt az áramlásmérő utáni helyre helyezték. Ez a kialakítás mérési hibákhoz vezethet: mivel az áramlásmérő a szűrő előtt van, amikor a visszamosó szűrő aktiválódik, a tisztító üzemanyagnak először át kell haladnia az áramlásmérőn, mielőtt belépne a szűrőbe. Ez azt eredményezi, hogy az áramlásmérő a le nem égett tisztító üzemanyagot elfogyasztottként regisztrálja. Például egy 180 000 tonnás nagytömegű hajó főgép üzemanyagellátó egységének visszamosó szűrőjére vonatkozó statisztikák azt mutatják, hogy naponta körülbelül 0,34 tonna üzemanyag nem ég el, ami az mért üzemanyag-felhasználás 0,86%-át teszi ki.
2.2 Nincs mérve a visszatérő olajcsővezeték
A hajók fedélzetén található nagy teljesítményű fő- és segédmotorok, kazánok és egyéb energiát fogyasztó berendezések gyakran nehézüzemanyagot használnak (ismert még közepes minőségű üzemanyagként is, elsősorban finomítási maradék és dízel keveréke). A tüzelőanyag-keringtető rendszerben a visszatérő olajcsövet nem látják el külön áramlásmérővel, és a visszafolyó olajnak egy háromutas szelepen kell áthaladnia – ennek egy része az olajgyűjtődobozba kerül újrahasznosítás céljából, míg a másik része jut el a berendezéshez. Amennyiben a háromutas szelep nincs megfelelően lezárva, vagy véletlenül nyitva marad, a már az üzemanyag-befecskendező áramlásmérő által mért üzemanyag visszafolyik anélkül, hogy a berendezésbe kerülne égésre, ami számlálási hibákat okoz, és befolyásolja a teljes mérési pontosságot.
3. Az áramlásmérők elhelyezési lehetőségei
3.1 Elhelyezés a napi üzemanyagtartály kimenetén
A folyadékmérő elhelyezése a hajó napi üzemanyagtartályának kimeneténél közvetlenül méri az egész hajó teljes üzemanyag-fogyasztását. Ez a megoldás egyszerű és gazdaságos. Fontos azonban tudni, hogy a folyadékmérő működési feltételei (például a közeg hőmérsékletével és viszkozitásával való kompatibilitás) és a nyomáskülönbség teljesíteniük kell a rendszer követelményeit (például a nyomáskorlátozási logikát be kell tartani annak érdekében, hogy a kimeneti nyomás ellensúlyozza a műszer nyomásesését, és megakadályozza a közeg felvillanását), hogy pontos mérést lehessen biztosítani.
3.2 Elhelyezés az üzemanyag-ellátó egységnél
A tüzelőanyag-ellátó egység alapvető funkciója, hogy stabil üzemanyag-ellátást biztosítson a fő- és segédmotorok számára; az adagolás további követelmény. Ebben a rendszerben a térfogatáram-mérőt a besegítő szivattyú után, a cirkulációs szivattyú előtt kell elhelyezni. A besegítő szivattyú biztosítja a stabil folyadéknyomást, míg a cirkulációs szivattyú megakadályozza az üzemanyag állandóságát. Ez az elrendezés csökkenti a nyomáslengések hatását az adagolásra. Az elrendezést a tényleges igények alapján kell meghatározni. Ha a fő- és segédmotorok közös tüzelőanyag-ellátó egységet használnak, figyelembe kell venni az üzemanyag-elosztás egyensúlyát. Külön tüzelőanyag-ellátó egységek tovább javíthatják az egyes készülékek adagolási pontosságát.
3.3 Felszerelés a berendezések bemeneti és kimeneti csövein
A folyadékmérők közvetlen felszerelése az üzemanyag-bemeneti és -kimeneti csövekre a fő- és segédmotorok, valamint a kazánokhoz hasonló energiafogyasztó berendezéseken lehetővé teszi, hogy a „bemeneti áramlási sebesség – kimeneti áramlási sebesség” különbség alapján kiszámítható legyen a berendezés tényleges üzemanyag-fogyasztása (kiküszöbölve a nem elégett üzemanyag, például a visszatérő üzemanyag és a szűrőmosás hatását), ami jelentősen javítja a mérés pontosságát. Ez a megoldás azonban minden eszközhöz két külön folyadékmérőt igényel, ami költségesebb. Más elrendezési lehetőségekhez képest ez a megoldás csökkenti a köztes csővezetékek bizonytalanságait (például a szűrők és szelepek hatását), így biztosítva a magas mérési pontosságot.
4. JUJEA folyadékmérő-kiválasztási és telepítési ajánlások
4.1 Kiválasztási szempontok
Folyadékmérő kiválasztásakor figyelembe kell venni a következő paramétereket a konkrét elrendezési terv alapján:
① Üzemanyag típusa és viszkozitása;
② Névleges átfolyási tartomány (egyeznie kell a berendezés maximális/minimális üzemanyag-fogyasztásával);
③ Üzemi nyomástartomány (össze kell hangolni a műszer nyomásesésével annak érdekében, hogy a rendszer nyomása megfeleljen a mérési követelményeknek);
④ Közeg hőmérsékleti tartománya (összhangban kell lennie a közeg villamos nyomásával, hogy elkerülje a villamosgőz-képződésből adódó mérési torzítást). Továbbá a számlálót az aktuális igények alapján kell kiválasztani. Funkciói közé tartoznia kell az energiafogyasztási adatok statisztikájának, adattárolásnak és szabványos kimeneti formátumoknak (például RS485 és 4-20mA jelek) a hajó energiahatékonyság-kezelő rendszerének történő megfelelés érdekében.
4.2 Felszerelés főbb szempontjai és figyelmeztetések
A térfogatáram-mérő felszerelése meg kell, hogy feleljen a vonatkozó szabványoknak (például a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet „A hajók energiahatékonysági üzemeltetési indexének (EEOI) kiszámítására vonatkozó irányelvei” és a berendezés gyártójának felszerelési útmutatója), hogy elkerülhető legyen a helytelen telepítési hely kiválasztása és csatlakoztatás. A felszerelés során a következő követelményeket kell betartani:
① Az alapnak merev szerkezetnek kell lennie, és szilárdan rögzítettnek kell lennie, hogy megakadályozza a rezgéseket, amelyek befolyásolhatják a mérőkomponenseket;
② A felszerelési szöget a térfogatáram-mérő típusa alapján kell meghatározni (például az áramlásturbina-mérőket vízszintesen kell felszerelni, hogy elkerüljék a légbuborékok visszatartását);
③ Elegendő egyenes csőszakaszokat kell biztosítani a térfogatáram-mérő előtt és után (általában az előtti egyenes csőszakasz hossza ≥10-szerese a cső átmérőjének, az utána következőé pedig ≥5-szöröse az átmérőnek), hogy csökkentsék az áramlási tér zavarait;
④ A tömítéseknek alkalmazkodniuk kell az üzemanyag típusához, hogy megakadályozzák a szivárgást.
5.Jujea Gyártó karbantartási és gondozási szabványok útmutatója
5.1 Nemzetközi szabályozási követelmények
A nemzetközi szabályozási előírások szerint az áramlásmérők kalibrálása és karbantartása meg kell, hogy feleljen a „Hajóenergia-hatékonyság-kezelési terv kidolgozására vonatkozó iránymutatások (2016)” (MEPC.282(70) határozat) különleges rendelkezéseinek: ① A kalibrálási ciklus nem haladhatja meg a 24 hónapot; ② A karbantartási nyilvántartásnak szerepeltetni kell a hajó energiahatékonyság-kezelési dokumentációjában, annak érdekében, hogy a nyomonkövethetőség biztosított legyen; ③ A mérési hiba ±1%-on belül legyen tartva, így biztosítva az adatok pontosságát és megbízhatóságát.
5.2 Karbantartás
Az áramlásmérők karbantartását szigorúan a gyártó utasításai szerint kell végezni. A rendszeres karbantartás magában foglalja:
① Főegység karbantartása (a szenzor tisztítása, a tömítettség ellenőrzése és a csatlakozó csavarok meghúzása);
② Méteres pontosság kalibrálása (kalibrálás standard áramlásmérővel szemben). Rendszeres kalibrálást végezhetnek az eszköz terhelése alapján előzetes értékelés céljából: hasonlítsák össze az eszköz elméleti üzemanyag-fogyasztását (a teljesítmény és az üzemanyag fűtőértéke alapján kiszámítva) az áramlásmérő adataival. Ha az eltérés meghaladja a ±2%-ot, azonnali karbantartás szükséges. Éves ellenőrzések vagy szárazdokkolás során szakmai kalibrálást kell végeznie egy part menti, tengerészeti mérési tanúsítvánnyal rendelkező vizsgáló szervnek (például Kína CNAS vagy az Európai Unió CE tanúsítvány), hogy biztosítsa az áramlásmérő pontos mérési funkcióját.
